Minden okkal tortenik!

A sznobsagom, hogy kavezokban reggelizem mindennap, nagyon hamar eltunt, mondhatni a masodik nap. A pesti kislany naivan azt gondolta, hogy nem baj, nemsokara lesz egy kavezo  es majd ott iszom egy lattet es eszem egy vajas croissantot. Na igen am, de az elso seta napomon hegynek felfele semmi nem volt, nem hogy szivecskehabos kave. 

Masodik leckem az volt, hogy megtanultam erketelni a friss vizet, majd amikor a szallason este megpillantottam a csoki automatat egyszeruen elsirtam magam. 

Roncesvallesbe megerkezve egy hatalmas albergueben kotottem ki, mely zarandokszallaskent uzemel. Emeletes agyak vannak, es az epulet tobb szintes, egy emeleten vagyunk minimum 100-an. Aki nem szeret a komfortzonajan kivul lenni, annak nem javaslom, vagy mindenkeppen, mert nagyon hamar kizokken belole. :)

Furcsa mod nem zavart, hogy ennyien vannak korulottem, valahogy biztonsagban ereztem magamat, tudvan, hogy a tobbi ember is rajtam kivul hasonlo gondolatokkal vagott bele az utba, mint en. 

Minden masodik agy mellett volt egy kis barikad, hogy megis kicsit szeparalva erezzuk magunkat. Felettem egy olasz fiu, mellettem pedig egy koreai lany es egy nemet srac volt. Egykoruak voltunk nagyjabol. Egyutt vacsoraztunk, majd masnap egyutt reggeliztunk, napkozben pedig sokszor egyutt mentunk. 

Az aznapi tav kb. 27 km lett volna egeszen Larrasonaig a terkep szerint, de a koreai lany szeretett volna megallni egy falucskaval elobb, Zubiriben. A ket fiu viszont birta a tempot, Ok tovabb akartak menni. Egyszer csak az osszes szempar ram meredt es megkerdeztek, hogy en mit akarok. Konkretan azt ereztem, hogy egy eletre szolo dontest kell most hoznom, pedig csak azt kerdeztek meddig szeretnek gyalogolni aznap. (Akkor meg nem is sejtettem, hogy valoban egy eletre szolo dontest hoztam, de errol majd kesobb..) 

Szoval ott alltam, teljesen ketsegbeesetten, hogy kit valasszak, de vegul megiscsak a koreai lany mellett dontottem, mintsem ket fiuval menjek tovabb. Ugy oleltem meg a ket fiut, mintha evek ota baratok lennenk, es lehet soha tobbe nem latom oket. Rettegtem a gondolattol, mert azalatt az egy nap alatt olyan kozel ereztem oket magamhoz, mint egy ket baratomat meg sohasem...

Es itt kezdodott egy olyan tanitas, ami az egesz Caminon velem volt. Nem kergethetek embereket es teveszmeket, ha talalkoznunk kell, ugyis fogunk meg... nem rohanhatok emberek utan, nem az O Caminojukat jarom, hanem a sajatomat. Minden ugy lesz, ahogy lennie kell, ha megvan irva, hogy latjuk meg egymast, az ugyis lesz!